Cimabue (1240 ?) - (1303 ?)

"A csapások végtelen özöne, amely a szerencsétlen Itáliát elnyomta és fojtogatta, nemcsak azt tette tönkre, amit tulajdonképpeni művészetnek lehet nevezni, hanem ami sokkal lényegesebb, kiirtotta a művészek egész sorát is. Ekkor született, Isten akaratából, Firenze városában az 1240-ik esztendőben, hogy az első derengést hozza a festészet művészetében, Giovanni, családi nevén Cimabue, a Cimabuek akkortájt nemes nemzetségéből. Amikor felcseperedett s atyja és mások látták, hogy értelmes és éles eszű, elküldötték,  őt a tudomány elemeinek elsajátítására a Santa Maria Novellába, egy rokon magisterhez, aki akkoriban grammatikát tanított a kolostor noviciusainak.

Ám Cimabue ahelyett, hogy a tanulásba mélyedt volna, egész nap egyebet sem tett, mint amihez természete szerint vonzódott: vagyis könyveit és füzeteit telerajzolta, emberekkel, lovakkal, épületekkel és mindenféle figurával. Ehhez a természetes hajlamához kegyes volt a szerencse is: mert néhány görög festő akiket a város feje Firenzébe hívott, hogy az inkább kiveszett, mint elalélt festészete újra meghonosítsák, más egyebek közt nekifogott a városban a Gondi-kápolna díszítésének. Ekkor Cimabue, aki már tett néhány gyámoltalan lépést a neki tetsző művészetben, gyakorta megszökött az iskolából és naphosszat elnézte a mesterek munkáját. Végül apja és ezek a festők annyira tehetségesnek ítélték őt a festészetre, hogy ha neki szenteli magát ennek a hívatásnak, még tisztes eredményeket is lehet várni tőle." (Vasari)