2014. április 21., hétfő

Simone Martini (1283 ? - 1344) Sienai festő





Szerencsések azok, akik természet adta hajlammal születnek arra a művészetre, amely nemcsak megtiszteltetést és nagy hasznot hoz majd nekik, hanem ami ezeknél is több, múlhatatlan hírnevet is. Még szerencsésebbek azok, akik e hajlamon kívül már mintegy a bölcsőtől fogva finom lelkületet és úri modort hoznak magukkal, amikért aztán embertársaik szeretik őket. De a legszerencsésebbek azok (még mindig művészekről szólva), akik azonkívül, hogy a születésüknél fogva finom modorúak, olyan nagy és híres írók korában éltnek, akik egy kis arcképért, vagy más csekély műtárgyakért néha úgy fejezik ki hálájukat, hogy írásaikban örökítik meg a művész hírnevét és dicsőségét, A képzőművészek közt ez különösen a kiváló festők számára kívánatos, minthogy az ő műveik, felületre és színekkel készülnek, nem számíthatnak arra az örökkévalóságra, amelyet a bronzöntvények és a márványművek biztosítanak a szobrásznak vagy az épületek az építésznek. 





A sineai Simone Memmi (Martini) kiváló festő volt, egyedülálló a maga idejében, akit igen nagyra becsültek a pápai udvarban.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Rendszeres olvasók